Görög tragédia - nőtt a válság miatt a hajéktalanok száma
Tizennyolc éven át főzött muszakát és sütött bárányt "Petrosz Papadopulosz" különböző éttermekben szerte Görögországban, most azonban olyan helyen készül ebédre, ahol sohasem gondolta volna: egy athéni hajléktalan menhelyen. A dél-európai országot - és ezáltal az euróövezetet - sújtó súlyos válság, amely félelmek szerint hamarosan államcsődbe torkollik, negyedével növelte a fedél nélküliek számát. Egyre többen kerülnek utcára a dominóhatás lehetséges következő áldozatának tekintett Olaszországban és Spanyolországban is.
Papadopulosz nem vállalja igazi nevét, mert fél, hogy barátai és rokonai megtudják, milyen helyzetbe került. De a sajtó érdeklődésére szomorúan felidézi: épp csak lakást vett, családot akart alapítani, amikor jövőjéről szőtt elképzeléseit elsöpörte a görög gazdasági válság. Tavaly elveszítette állását az évtizedek óta legkeményebb krízisben, és csatlakozott a munkanélküliek tetemes táborához. Amikor már lakásának törlesztését sem tudta fizetni, fel kellett adnia otthonát, és arra kényszerült, hogy az utcákat rója. "Úgy éreztem, mintha egy filmbe csöppentem volna. Az életem 180 fokos fordulatot vett. Elvesztem - panaszolja Papadopulosz, kezét tördelve, ahogy felidézi, milyen nehéz volt, mire alvóhelyet talált egy elhagyott épületben. - Az utca kibírhatatlan."
Hivatalos becslések szerint Görögországban 20-25 százalékkal ugrott meg a hajléktalanok száma az utóbbi két évben, ez óriási léptékű emelkedés egy olyan országban, ahol felnőttek még mindig szüleikkel élnek, és a nyugdíjakat a fiatalok támogatására fordítják. A görög statisztikák azonban egybecsengenek több olyan európai államéval, amely "bekapott" egy vagy két mélyütést a recesszió és a megszorítások miatt. A növekvő munkanélküliség, az állami támogatások lefaragása, a lakhatás nehezebbé válása egyre több embert sodor veszélybe, és olyanokra is hatással van, akik korábban úgy vélték, hogy a nehézségek nem érik el őket.
A mindössze 40 éves Papadopulosz hitetlenkedve csóválja fejét, ahogy visszaemlékszik arra az egy évre, amelyet az utcán töltött, mielőtt ágyhoz jutott a menhelyen. Két fivérét - akik a szűk családot jelentik számára - szintén súlyosan érintette a válság, így alig tudtak rajta segíteni. "Soha nem gondoltam, hogy ez megtörténhet velem. Később rájöttem, milyen vékony a határ. Mindenkivel megtörténhet, mindannyian hajléktalanná válhatunk" - magyarázza.
A hajléktalanok új generációja
Éles ellentétben a fedél nélküliekről élő klisékkel - vagyis hogy ápolatlan, kócos, mentális- vagy kábítószer-problémákkal küzdő emberek - Papadopulosz a görögöknek ahhoz az új generációjához tartozik, amely áldozatul esett a jóléti rendszer megnyirbálásának, azért, hogy az ország mérsékelni tudja a mély adósságválságot.
"A hajléktalanok populációja megváltozott - mutat rá Arisz Violancisz, a Klimaka nevű szervezet pszichológusa. - Most már gyakorta középkorú emberek gyarapítják soraikat, aki termékeny éveikben járnak, és akik azt gondolták, hogy minden rendben lesz, és mindent jól csináltak. Becsapva érzik magukat."
A Klimaka menhelyén mintegy ötven ember - legtöbbjük férfi - cseveg, játszik ostáblán vagy nézi a tévét, míg a tésztából és húsból álló ebédre vár. Az ételt Papadopulosz főzi, a lakók műanyag tányérokon kapják.
A hajléktalanszálló ajtaján először a válság által leginkább sújtotta szektorok - például az építőipar - vesztesei kopogtattak. Egyikük, Lambrosz, a korábbi vakoló bevallja, még nem mondta el rokonainak, hogy mielőtt befogadták a menhelyre, három hónapig autójában aludt, miután tavaly karácsonykor elbocsátották. "Nem akarom, hogy megtudják. Rosszul érezném magam, és ők is" - fogalmaz könnyekkel a szemében az 55 éves férfi.
A szegénység láthatóan nőtt a négymilliós görög főváros utcáin, emberek hálózsákokban húzzák meg magukat kies utcákon, kukákban és konténerekben kotorásznak, hogy ételt vagy eladni való fémet és üveget találjanak. A Klimaka becslése szerint az utcán élő görögök száma 25 százalékkal, 17-20 ezerre duzzadt az utóbbi két évben. Az athéni városi hajléktalanszolgálat - amelynél naponta több tucatnyian állnak sorban ebédért - 15-20 százalékos növekedést jelzett.
Mivel a munkanélküliségi ráta 16 százalék fölé kúszott, hajléktalanok ma már az élet minden területéről vannak. "A családi és a társadalmi szolidaritás egyaránt válságban van. Soha nem láttam még ilyet, mintha minden ember egyedül lenne" - állítja Violancisz.
A Jón-tenger másik oldalán is rossz a helyzet
A Jón-tenger másik partján, Olaszországban, ahol szintén szaporodnak a megszorító intézkedések, hogy visszaverjék a pénzügyi válságot, a szociális munkások hasonló történetekről számolnak be a hajléktalanokról. A hagyományos családi szolidaritás ott is alábbhagyott. "Egyre több ember csúszik a szürke zónába, nem élnek mélyszegénységben, de jövedelmükből nem húzzák ki a hónap végéig. Ilyenek az egyedülálló szülők és az idősek" - fejti ki Francesca Zuccari, a Sant' Egidio nevű jótékonysági szervezet részéről.
A szegénység elleni küzdelem élharcosaként ismert katolikus Caritas szerint 2009-2010-ben 25 százalékkal nőtt a segítséget kérők száma, az új eseteké pedig 40 százalékkal. Sok az elvált vagy különélő férfi. "Egyre többen szakítanak, a gazdasági válság miatt pedig alacsonyabbak a reálkeresetek, szélesedett a munkanélküliség, rosszabbodott a lakhatás" - foglalja össze a Caritas szóvivője, Renato Molinaro.
A hajléktalanokkal foglalkozó szervezeteket tömörítő európai csoport, a FEANTSA véleménye szerint különösen veszélyben vannak Európa-szerte a gyengébbek, így a bevándorlók és a fiatalok. "Egyre több olyan ember van, akit korábban egyáltalán nem fenyegetett a veszély, hogy hajléktalanná váljon, de most mégis itt tart" - húzza alá a tömörülés képviselője.
Bőven vannak olyanok, akik nem is jelennek meg a statisztikákban, mert átmenetileg egy barát kanapéján húzzák meg magukat vagy túlzsúfolt lakásokban alszanak. Spanyolországban is hasonló a helyzet, az ibériai állam tudhatja magáénak a legmagasabb - 21 százalékos - munkanélküliségi rátát az Európai Unióban. A madridi vezetés kemény megszorító intézkedéseket foganatosított, hogy ne kelljen segélycsomagot kérnie az eurózónától. A hajléktalanok száma ebből is fakadóan 15,7 százalékkal gyarapodott 2008 és 2010 között hivatalos adatok szerint.
Jobb időkre várva
A hajléktalanság ügye azonban nem korlátozódik csak az euróövezet adósságválságának középpontjában álló országokra. A zónától távol maradó Nagy-Britanniában tavaly 10 százalékkal 44 160-ra nőtt az otthonukat vesztett családok száma. 2004 óta ez volt az első alkalom, hogy emelkedett ez a szám.
"A szigetországban, ahol tavaly szintén jelentős lefaragásokat jelentettek be, a lakhatás költségei jelentik a legnagyobb gondot - állítja a Shelter nevű szervezet szóvivője. - Egyre többen vesztik el otthonukat, és a lakásbérlés is drágul. A lakhatási támogatások megnyirbálása túl nagy csapást jelent az embereknek."
Franciaországban a magas munkanélküliség is súlyosbítja a helyzetet, noha a gallokat a legnagylelkűbb országok között tartja számon az Európai Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD). A hajléktalansággal foglalkozó két legjelentősebb francia szervezet, a Pierre abbé Alapítvány és a vöröskereszt szerint a fedél nélküliek tábora a 2008-as százezerről 2011 első felére 130-150 ezresre hízott. 2007 óta drámaian nőtt a talajt vesztett fiatalok és idősek száma.
Sokan még soha nem kerültek ilyen mélyre, egész életükben dolgoztak. A nyugdíjasoknak hirtelen jött csapás, hogy nem tudják fizetni a lakás költségeit, a számlákat és az ennivalót.
A Pierre abbé Alapítvány szerint a jóléti juttatások lefaragása leginkább az alacsony és közepes jövedelmű embereket sújtotta, sokukat szegénységbe és hajléktalanságba taszítva.
